„Egy doboz, amely másnak is jól áll.”

A klubszoba kicsi, ezért néha egy-egy délutánra elköltözünk. Olyan helyeken vendégeskedünk, ahol van egy nagy asztal, elég szék és néhány ember, aki kíváncsi egy új játékra: könyvtárak, művelődési házak, kávézók. Mi hozzuk a dobozokat és a vezetőt, a hely biztosítja a termet.

A megállapodás mindig ugyanaz, és sosem jár pénzzel: a partnerhely rendelkezésre bocsátja az asztalt, mi pedig a délután végére rendbe tesszük, amit használtunk. Nincs bérleti díj, nincs jutalék, és a partner nem hirdethet nálunk, mi sem nála.

Egy ilyen délután általában két órától hatig tart. Az első órában a vezető és a segítők kirakják az asztalokat, és a vendégek, akik a könyvtárban vagy a művelődési házban amúgy is jártak, megállnak nézelődni. A második órában már játszanak, a harmadikban tanítanak egymásnak, a negyedikben pedig sokan azt kérdezik, hol lehet a következő alkalmat megtalálni.

Aki egy ilyen délutánon felkelti az érdeklődését, később a Tompa Mihály utcába is elmegy. Ezért ezek a vendégségek nemcsak vendéglátásról szólnak: ezek a kör ablakai, amelyeken keresztül a városból bepillanthatnak hozzánk.

A partnerek között van, amelyik évek óta visszahív, és van, amelyik csak egyszer vendégül látott. Egyik sem baj: a kör nem arra törekszik, hogy mindenhol jelen legyen, hanem arra, hogy ahol megjelenik, ott tisztán játsszon, rendet hagyjon maga után, és kedvet adjon az asztalhoz. A helyek listáját szívesen megmutatjuk annak, aki megkérdezi.

Ha Ön egy olyan helyet képvisel, ahol a felnőttek szívesen játszanának, írjon az info@kockaesbabu.com címre. Kinga megnézi a teret, és megbeszéli, hány dobozt és hány vezetőt érdemes hozni.

Egy partnerhelyen a szabályok ugyanazok, mint nálunk: tisztán játszunk, rendet hagyunk, és az asztalnál csak nagykorúak ülnek. A partnerek közül többen kérik, hogy a délutánt a saját programjukba is felvehessék; ez rendben van, de a részvétel mindig ingyenes marad, és a vendégektől semmit sem kérünk.