„Tisztán játszunk, mert a polcot is tisztán hagyjuk.”
Nyolc szabály az asztalra és egy hosszabb magyarázat arról, mit jelent nálunk a tiszta játék, mit tegyen, ha gyanú támad, és hogyan ápoljuk a dobozokat.
„Nyolc szabály, amelyet mindenki betart”
A szabályt a doboz szabályfüzete adja, nem az, hogy ki emlékszik rá jobban; kétség esetén a füzetet nyitjuk ki, nem a vitát.
Nem súgunk, nem sugallunk, és nem vesszük át a másik döntését; tanácsot csak az kap, aki kéri.
A kockát mindenki szeme láttára dobjuk, a korongokat mindenki előtt tesszük le, hogy az ellenfél is lássa, mi történik.
Az időt tiszteletben tartjuk: nagyobb táblánál a gondolkodás határa fél perc, és a vezető jelez, ha eltelt.
A vereség nem mentség a durvaságra, a győzelem pedig nem a leckéztetésre; a kör végén mindenki köszön.
A dobozokban minden darab számít: a bábuk, a kockák és a korongok az asztalon maradnak, nem a zsebben.
A szünetben a konzol és a telefon szabad, a táblán azonban senki sem változtat, amíg a játék tart.
Aki hibázott, szól, mielőtt más szólna; a kezdő hibája tanulság, a gyakorlotté közös nevetés.
„Mit jelent a tiszta játék, és mit nem?”
A szabály és a szokás
A tiszta játék nem azt jelenti, hogy a szabályfüzet minden betűjét ismerjük. Azt jelenti, hogy az asztalnál mindenki ugyanazt a játékot játssza: a szabályokat előre elmondjuk, kétség esetén elővesszük a füzetet, és nem azzal döntünk, aki hangosabb. Ez a legnehezebb, mégis a legtöbbet adó szabály.
Ha gyanú támad
Előfordul, hogy valaki szerint a másik elnézett egy szabályt. Ilyenkor a játékvezető, Tompa Kálmán odalép, megkérdezi, mi történt, és megnézi a szabályfüzetet. Ha nem egyértelmű a válasz, a játékot a legvalószínűbb értelmezés szerint folytatjuk, és a vitát a forduló után tisztázzuk. Senkit sem vádolunk, és senkit sem büntetünk, csak javítunk.
A tiszta asztal
Az asztalra bögre, tányér és nedves kéz nem kerül: a tea és a kávé a polc melletti kisasztalon áll, és ott is fogyasztjuk el. A dobozok szélét nem hajtogatjuk, a szabályfüzetet nem gyűrjük, és a bábukat nem rágjuk. Ez mind a tiszta játék része.
A szünet
A szünet nem a játék ellensége: ilyenkor lehet kimenni levegőzni, megnézni a telefont, vagy leülni a sarokban álló konzolhoz. A szünet végét a vezető jelzi, és a tábla ilyenkor pontosan ott van, ahol hagytuk.
A bábuk és a kockák
A bábuk, a kockák és a korongok a játék lelke, ezért különös gonddal bánunk velük. Aki leveszi a polcról a dobozt, megszámolja a darabokat; aki visszateszi, ugyanezt megismétli. Ha valami hiányzik, azonnal szólunk, hogy az asztalnál senki ne keressen egy elgurult kockát fél órán át. A bábut a talpánál fogjuk meg, nem a fejénél.
Vita és békülés
Ha vita támad, először a szabályfüzetet nyitjuk ki, másodszor a játékvezetőt hívjuk. A vita nem személyes ügy, hanem a szabály ügye, ezért a hangnem is higgadt. A forduló végén a két fél kezet fog, vagy legalábbis bólint, és a következő körben ugyanazon az asztalnál ülnek. Ez a legjobb módja a békülésnek.
Aki nem tudja betartani
Előfordul, hogy valaki ismételten megszegi a szabályokat. Ilyenkor Edina négyszemközt beszél vele, másodszor írásbeli figyelmeztetést ad, harmadszor pedig kéri, hogy egy estére maradjon távol. A kizárás mindig írásban történik, és az érintett panaszt tehet.